Kismama az Amritában – vendégposzt a nagypocakos Zsuzsitól

   Zsuzsi első két gyereke remekbeszabottra sikerült. A harmadik pocakját végre elcipelte jógázni - ehhez állítólag JógaLujza adta meg az uccsó inspiráció-lökést, aminek utóbbi úgy ahogy van irgalmatlanul örül!:) Zsuzsi leírta, nekem meg fantasztikus átélni a sorain keresztül, amit átélt ő is, olvassátok szeretettel!

Kismama jógának hívják, de bevallom, én már terhesnek érzem magam. A harmadik gyereket növesztem magamban, nagyon hamar megnőtt a hasam, hamar eljött az a pont, amikor a férj köti be a cipőm … a két másik gyerek csizmái után. A 6. hónapra konstanssá váló légszomj, fáradtság és teljes energiahiány után megadtam magam a korábban csak marketingigénynek feltételezett irányzatnak és kipróbáltam a kismama jógát.

Az egytől tízig pontozható vitalitás skálán épp a 0-tól a mínusz1 felé mászva nem volt könnyű, de rávettem magam az Amrita Jógaközpont kismama jógájára egy szombati délelőtt. Kb. fél éve nem jógáztam (akkoriban sem túl rendszeresen, de csak szigorúan a dinamikus, izzasztósabb ra-yoka félét). Hát ez most nyugisabb volt. Mégis irtó jól átmozgatott, miközben nem kicsit kellett koncentrálnom. Kicsit sok volt elsőre nekem a segédeszköz, de irtó hálás voltam értük: kedvencem a kutyapózban segítséget adó fali kötélzet volt.. de úgy általában imádtam, hogy szép nyugisan beállítottuk magunk és én végre levegőhöz jutottam. Próbáltam megjegyezni minden pózt, hogy egy átlag szerda este is segíthessek magamon innentől...  Ráadásul az óra végén a babáinkhoz is kapcsolódhattunk.  Aznap teljes újraéledés, végre megint teljes értékű anyukaként foglalkoztam a másik kettővel és a ház urával is, másnap persze kellemes izomláz és a nagyfogadalmak letétele, hogy innentől mindig ott leszek.

A stúdió következő kismama jóga órája kedd délelőtt már kifejezetten Iyengar módszerrel. Lelkesen bevetem magam, látom nálam jóval nagyobb hasak is vannak, ellazítva várom azt a kellemes lélegzős élményt ismét. Az is volt, naná. De itt kőkeményen dolgoztunk. Még aprólékosabban, minden pontot és irányt tökéletesen beállítva, megtartva, kitartva. Az oktató végtelen nyugalommal segített, amikor egy pici bizonytalanság is volt bennem. Sosem dolgoztam még ilyen keményen magamon, amióta állapotos vagyok. A méhizomzat és a körülötte lévő ízületeket érintő pozitúráknál újra éreztem az alhasamat és felcsillant a remény, hogy a gyerek után a regeneráló órákat szorgosan látogatva visszakaphatom a húszas éveim hasát is. :) Azóta a kedd délelőttjeim szentek, ez az az időszak, amikor egyszerre érzem magam őrülten kimerültnek és feltöltöttnek, amikor újra érzem, mi az, hogy “életerő” miközben minden érintett porcikám jelzi jelenlétét másnapra. Komolyan: az első szerda reggelen úgy éreztem magam, mint akit összevertek... mire rájöttem, hogy nem a matrac a hibás, hanem végre megdolgoztam magam, teljesen feldobódtam.:) Pont azokat a helyeket éreztem erősebbnek, amelyekre a leginkább ráfért: a medence és a gerinc körüli izmokat, kevésbé fájt viszont a keresztcsontom! Lassan bevállalom a fordított helyzeteket is – és nem csak azért, mert a többiek a szülés előtt 1 nappal is csinálják, hanem mert az oktató fokozatosan, helyettesítő pózokkal elvezetett oda, hogy bátorságot és erőt nyertem.

Azt hiszem a legtökéletesebb helyen voltam, hogy elfelejtsem a korábbi előítéleteimet a kismama jógával kapcsolatban. Bár az iparág végtelen, és sok pénzt és bőrt le tudnak húzni a várandós szülőkről - főleg első alkalommal -, most mégis sajnálom, hogy kihagytam a korábbi terhességeim alkalmával ezt a mozgásformát (amiről már tudom, hogy a 13. héttől csinálhattam volna nyugodtan). Az óra utáni csoportos kismama-beszélgetésekből kivonom magam, azt bevallom, mert azt élvezem, hogy magammal lehetek, befele figyelhetek. Nem érdekelnek a kórházak szülőszobái és más ilyenkor szokásos témák. Azt élvezem ezekben az alkalmakban, hogy „rám” figyelhetek és rám figyelnek. Igen, ott az a pici baba is a hasamban, és nagyon fontos, nem véletlenül érkezett hozzám, de egyelőre az én testem az, aki hordozza, az én testem az, aki ezt a kihívást kapta. És ehhez itt meg tudták nekem mutatni a lányok, hogyan kapja meg a babát hordozó, növesztő és tápláló test a figyelmet, törődést, erősítést, helyet, levegőt, a mindent félretevő kapcsolatot a tudatommal ...és az örömet is.

http://joga.blog.hu/2012/02/17/kismama_joga_az_amritaban_vendegposzt_a_nagy_pocakos_zsuzsitol