NÉVJEGY

Répássy Erika

Született: Cegléd, 1973. március 21. Az első kos és azóta is töri az utat…

Mióta jógázol?

2002-óta, Londonba költöztem és talán már a második hét egyik reggelén elmentem az egyik közeli fitness terem kora reggeli jóga órájára. Meghatározó élmény volt, egyrészt a nyugalom, amibe kerültem, másrészt a testem korlátainak megtapasztalása. Rögtön tudtam, hogy ez az, amire szükségem van, megtaláltam anélkül, hogy kerestem volna, azt hiszem, egyszerűen megérettem rá és szembejött.

Mióta tanítasz?

2005-ben kezdtem el tanítani két barátnőmet, mert Írországban jóga végzettség nélkül nem lehetett tanítani, mivel a biztosítótársaságok nem kötöttek felelősségbiztosítást, anélkül meg senki nem alkalmazott volna. Aztán 2006. májusától Budapesten rendszeresen, először három stúdióban, aztán 2008. májusától a saját Amrita Jógaközpontban, amit hárman vezetünk.

Miért csinálod?

Mindig is csináltam valami sportszerűt, mert már gyermekkoromban is azt gondoltam, hogy akkor érzem jól magam a bőrömben, ha mind a szellem, mind a test jó karban van. Nem sportoltam semmit versenyszerűen, csak egyszerűen szerettem mozogni, aztán a tánc (balett és jazz tánc) lett a kedvencem, de ahhoz későn kezdtem el, hogy bármivé is váljak benne, viszont a mai napig imádom, néha még csinálom is kikapcsolódásképp. Sokat segített az intelligens testtudat kialakításában, az esztétikum megművelésében. Érdekes, hogy visszagondolva anno a nyújtások alatt már éreztem valami olyasmit, ami a testben történő tér létrehozását jelentette, a szűkösség legyőzését, kitartást adott és érdeklődést, tanulási vágyat, önképzést – mindezek a jógában is megtörténnek.

A másik fontos indok az idegrendszer, a szellem egyensúlya. Nagyon pörgős vagyok, elképesztő mennyiségű ötletelést végzek még néha késő éjjel is az óráim után. Sokszor említem barátoknak, tanítványoknak, hogy szerintem engem a jóga tart életben, ez az, amiben el tudok csendesedni, egy olyan energiaforrás, amiből tudok töltekezni, ahol érzem a kreativitásom magját, amolyan „gyári beállításhoz való visszatérés”.

Miért az Iyengar metódust gyakorlod?

Nem ezzel kezdtem, de egy szerencsés baráti találkozást követően már az első hónapokban megismertettek az Iyengar jógával, szintén Londonban. Rendkívül érdekes volt, hogy kezdetben látszólag fizikailag nem jelentett kihívást (persze azóta tudom, hogy nyilvánvalóan azt hittem, elég jól csinálom és ez persze nem így volt), viszont valami nagyon megfogott benne. Talán az a fajta nyugodtság, amiért ma is ráugrom a matracra nap mint nap. Emlékszem, egyszer bekukkantottam a haladó óra ablakán és láttam, hogy fejenállnak…hosszú-hosszú percekig. Kívülről úgy tűnhetett, hogy „csak állnak a fejükön és nem mozdulnak”, mégis átsugárzott rajtuk valamiféle meghatározhatatlan mélység. Nagyon megfogott és egyértelműen elindított a felfedezés útján. Utána Dublinban egy jó ideig nem találtam Iyengar jóga oktatót (szinte senkinek nem volt weboldala), így hatha jógáztam és astangáztam, aztán végérvényesen kikötöttem az Iyengar metódus mellett.

Ami nagyon tetszik benne, az a mérhetetlen intelligens megközelítés, hogy minden kérdésre van válasz. Nekem fontos, hogy értsem a dolgokat, persze az is, hogy átéljem mindenféle agyalás nélkül, de ha van kérdésem, akkor találjak rá választ. Ebben mindig találok. Egyszerűen fantasztikus a variációk mennyisége egy témára!

Mi a kedvenc pózod?

Az egyik a fejenállás és annak változatai (talán a forrófejűségem miatt?), ha nincs sok időm egy nap gyakorlásra, akkor biztos, hogy a fejjel lefeléket gyakorlom (kézenállás, alkartámasz, fejenállás és válltámasz).

A másik kedvencem a pránajáma, általában ezzel kezdődik a napom.

Tényleg, hogy és mennyit gyakorolsz úgy általában?

Nem kelek korán, illetve csak időszakonként, mert ha este 9-kor fejezem be a tanítást, akkor kell pár óra, hogy lelassuljak az alváshoz, ilyenkor még vagy adminisztrálok, igazgatom a weboldalunkat, tanfolyamot vagy műhelyt tervezek/szervezek, vagy valami mást csinálok, így 11-12 előtt nem nagyon kerülök ágyba, a jó alvásra pedig szükségem van, anélkül nem tudok produktívan létezni. Felkelés után rögtön pránajámázom kb. 40-60 percet, aztán reggeli, kis pihi és 2-2,5 óra ászana. A délutáné az ügyek intézése, stúdióvezetési dolgok, szövetségi ügyek, mindenféle szervezés, aztán meg tanítok este kilenc-fél tízig, előtte meg kell legalább egy fél óra elcsendesedés.

Mivel töltöd az időd, amikor nem jógázol vagy tanítasz?

Húúú, hát különböző ötleteken töröm a fejem, bár egy kicsit ez mégis inkább munka, aztán 10 év kihagyás után ismét elkezdtem énekelni, van egy jazz triónk és mostanában rendszeresen fellépünk itt-ott. Rendszeres vendége vagyok a fürdőknek, ill. nagyon szeretek kimozdulni a városból, de pihenés céljából kevesebbet sikerül, mint szeretném és nagyon szeretek a barátaimmal meg a családommal beszélgetni, lelkizni, meg jókat nevetni.

Vágysz valamire? Van olyan dolog az életedben, ami hiányzik?

Nincs. Igyekszem mindig minden helyzetből a jót kihozni, a problémákat megoldani és továbblépni. Tudom, hogy semmi nem tart örökké és minden változik. Az elején féltem, hogy talán ezt is meg fogom majd unni, ahogy eddig szinte minden „munkát”, de egyelőre szó sincs ilyesmiről. Ezt momentán nem cserélném le semmire, és ez már tart egy jó idejeJ

Mi a jövőterved?

Szeretnék továbbra is sokat tanulni, gyakorolni, jobb emberré (pl. türelmesebbé, néha kedvesebbéJ) és minél jobb tanárrá válni.