Mindannyian tudjátok, hogy a jóga már akkor létezett, mielőtt Gurujink megjelent ezen a bolygón. Arról hallottál, hogy mit tett Guruji a jógáért, de tudod-e, hogy mit tett a jógáért? Egyrészről tudod. Másrészről, ha mondhatom, nem tudod! Ha azt kérdezném tőled, „Mit tett Guruji a jógáért?”, akkor valószínűleg nem tudnád pontosan elmagyarázni, hogy mit tett Guruji a jógáért. El fogom mondani, hogy mit tett Guruji a jógáért, kifejezetten az adhyátma sásztra, a tudomány szemszögéből, mely azon dolgozik, hogy megszabadítson a szenvedéseinktől.

A jóga mint adhyátma sásztra

Adhyátma sásztra a lélek megértésének tudománya. Sok tanuló azért jön az Intézetbe, hogy enyhüljenek a fájdalmai. A jóga terápia, melyet Guruji tökélyre fejlesztett, nemcsak a fájdalomtól szabadít meg, hanem a szenvedéseidtől is. A fájdalomtól és a szenvedéstől való megszabadulás csak olyan minőségekkel lehetséges, mint a bölcsesség, a filozofikus elme és a kitartás, ami az elme megműveléséből ered. Milyen érdekes, hogy kapható fájdalomcsillapító a piacon, de nincs bánat-csillapító. Csak az adhyátma, a jóga, a bölcsesség, a vallásosság, a spiritualitás az, ami enyhíti a bánatot.

A jóga elsődleges aspektusa, az ászana és a pránájáma, tornaként volt elkönyvelve, mielőtt Guruji a jóga mezsgyéjére lépett. Főként az ászanákat nem lehetett a tudományos úthoz kapcsolni és csupán fizikai tornaként kezelték. Az ászanáknak rejtett importja és célja van. Az ászanák legfőbb célja, amit maga Patandzsáli is említ, nem csak fizikai, testi erőnyerés vagy fizikai jólét.

Guruji könyvein és rendszerén kívül nincs más könyv vagy rendszer, mely bebizonyítaná vagy meggyőzne arról, hogy az ászanák spirituálisak megközelítésükben és spirituálisak befejezésükben. Csak a mi, Guruji által kifejlesztett rendszerünkben lehet nyomon követni az ászanák adhyátmikizációját (tudományosítását), ha mondhatom így, ami az ászanák igazi célja. Igazságtalan volt, hogy az ászanákat fizikai gyakorlatokként kezelték, tornára alacsonyították vagy csak egy kicsit is magasabban említve jógikus tornaként magasztalták, amíg Guruji ki nem fejlesztette az ászanák és a pránájáma rendszerét.

Az adhyátma fontos jellemzője, hogy tárgyiasítsuk magunkat, tárgyiasítsuk a lényünk körüli számtalan eszközt, úgy mint a test, az elme, az intelligencia, az érzékek, a tudatosság, a tudat és az érzelmek. Az ön-analizálás, az önvizsgálat folyamata, ami a tárgyiasítás eredménye, a rendszerünk fémjele. A test, az elme, az intelligencia, az érzelmek, a tudatosság, a tudat tárgyiasítása befelé tekintést és „lelkiességet” eredményez.

Az ászanák célja

A könyvek azt mondják, hogy a jóga tudomány. Amit Guruji tett, ha mondhatom így, a jóga „tudományosítása”, aminek folyamán a rendszerünk jól rendszerezett. Csak a mi rendszerünkben váltak az ászanák önmagukban értéket hordozóan is jógikussá. Az összes többi rendszerben az ászanákat fizikai gyakorlatnak tekintik.

Guruji rengeteg kemény munkát fektetett bele és évtizedekig gürcölt. Intelligenciáját, tudatosságát, érzékenységét és racionalitását alkalmazta gyakorlásában. Rengeteg gondolkodás került gyakorlásába így hozta létre rendszerét, ahogy nevezzük. Gyakorlatilag ez nem az ő rendszere, hanem Patandzsáli bevezetése az Astánga Jóga ászanáira vonatkozóan. Így Patandzsáli céljait az ászanákkal Guruji nyitotta ki és tette közzé.

Amikor a „mi” rendszerünknek , az Iyengar rendszernek hívjuk, ezt csak az azonosítás kedvéért tesszük és azért, hogy megkülönböztessük a többi rendszertől. A mi rendszerünk eredeti, amit a Jóga Szútrák fejtenek ki. Ebben az értelemben nem a mi rendszerünk. Vjásza, a Jóga Szútrák elemzője tette közzé számunkra Patandzsáli Jóga Szútráit. Nem túlzás azt állítani, hogy Guruji , a mi időnk Vjász-a tette számunkra is elérhetővé a jóga gyakorlati aspektusát.

Kifejtem rendszerünk néhány aspektusát, mely vagy ismeretlen számotokra, vagy nehezen tudjátok kifejezni. Három egyedi aspektusa van rendszerünknek, amivel megkülönböztetjük a többi rendszertől:

• Technikai aspektus
• Ászanák szekvenciálása (ászana gyakorlatsorok)
• Időzítés

A technikai aspektus

Az ászanák technikai aspektusát nagy precizitással figyelik Iyengarék, az „Iyengar” oktatók és az „Iyengar” tanítványok. Gyakran azt az érzést vagy a megjegyzést keltheti, hogy a rendszer túl komplikált a rengeteg technikai részlet miatt. Ezek nem komplexitások, hanem tekervényességek. A tanítvány hozzájutást kap a saját testéhez, ami túl van a periférián, a szkeleto-muszkuláris testen. Minden más gyakorlattípus ezen a szkeleto-muszkuláris rendszeren dolgozik, ezért dolgozik vagy ezen fejti ki hatását. Ezeknek a gyakorlatoknak lehetetlen áthatolni uka test csontvázán és izomzatán. De rendszerünk, ahogy ezt tapasztaltad, hihetetlen képességgel rendelkezik, hogy sokkal tovább jusson a test szkeleto-muszkulaturáján. Ezek az áthatolások nagyon, nagyon mélyek és nagyon kiterjedtek. A pszicho-mentális cél, a tudatosság célbavétele az ászanákon keresztül kell, hogy történjen, amihez penetrációra van szükség, ami tekervényességet igényel, a tekervényességek meg technikalitást. A tekervényességek nélkül nem tudod megérinteni a finomságokat, a finomságok nélkül pedig nem tudsz áthatolni és nem tudod megtalálni az ászanák vagy a pránájáma lényegét.

Más szóval nem tudsz kiszabadulni a gyakorlás külső rétegéből, a durva rétegéből. Ha további hozzájutást szeretnél, ahhoz finomságokra van szükséged, a finomságok elérése pedig csak a tekervényességgel és technikalitással lehetséges. Ezért vannak rendszerünk technikalitásában tekervényességek.

Vedd például Tadászanát (hegy póz). Ez a póz minimálisan bonyolult, de ha úgy döntenél, hogy egy esszét írsz Tadászanáról, meg tudnál vele tölteni egy kötetet. Fel tudod idézni, mennyi tekervényesség van Tadászanában, a legelső pózban. A tekervényességek nagyon, nagyon kiterjedtek és nagyon intenzívek. Ezek a tekervényességek nem az intellektuális képességet, az intellektuális fittséget, az intellektuális finomságot hivatottak bizonyítani. A tekervényességek csak azért vannak, hogy célba vegyék a finomságot és a póz lényeges aspektusát. Ez rendszerünkben egyedülálló.

Ezért a technikai tekervényességek, melyek rendszerünk részei, segítenek, hogy áthatoljunk és megkeressük az ászanák célját, az ászanák pszichológiai és mentális jótékony hatását, az ászanák jótékony hatását a tudatosság síkján.

Rendszerünk technikai tekervényességei azért vannak, hogy kaput nyissanak az inter-penetrációknak és a belső áthatolásoknak. Kiterjesztik a sugárutat és kinyitják a csatornákat, hogy a fizikai test perifériális rétegétől kiindulva felfedezzük a belső, magasztos elmét, hogy végül lecsapjunk az ászanák pszicho-mentális céljára. Mindezek pedig közvetlenül kapcsolódnak a citta vrtti nirodaha-hoz – az elme megműveléséhez, az elme kontroll alatt tartásához, az elme finomításához. Guruji penetrációja segít a belső utunkban és a gyakorlásunk adhyátmikus territóriuma felé terel bennünket.

Az ászanák szekvenciálása (sorozatba állítása)

Az Iyengar Jóga második aspektusa az ászanák szekvenciálása. Minden más rendszerben bármelyik ászana jöhet bármelyik ászana után. Az a gond, hogy még a az ellen-ászana, avagy az ellenpóz koncepciója is létezik. Az ellen-ászanák nem veszélyeztetik a durva, periférikus gyakorlást, mert nem végeznek mentális művelést. Mindazonáltal az ellen-ászanák nagyon, nagyon rontják a hatékonyságot, ha az ászanákat maximális odaadással és tekervényességgel végezzük. Alá tudják ásni az előző ászanák által létrehozott pszicho-mentális fejlődést. Természetesen a mi tekervényes gyakorlásunkkal mindenképpen mentális művelést is végzünk, ezért ügyelnünk kell, hogy mi kövessen egy adott ászanát, vagy mi kövessen egy adott ászana-csoportot.

Megtapasztaltad, hogy egy bizonyos ászana szekvencia menyivel jobb tekervényességet és technikalitást eredményez. A szekvenciálás a nagyobb áthatolást segíti elő. Segít abban is, hogy feltérképezd, felfedezd magad. De a legfontosabb, hogy segít kifejleszteni egy pszicho-mentális állapotot, ami a jóga pszichológiához vezet. A jógikus elme visszafogott, csendes, finom, higgadt, világos, passzív. Ezeket az attribútumokat lehet létrehozni a pózok szekvenciálásával.

Csupán egyetlen ászana teljes áthatolással és tekervényességgel való megvalósítása korlátozott hatékonyságú egy megfelelő ászana csoport helyett. A szekvenciálás segít abban, hogy az ászanákból kollektív, akkumulatív jótékony hatást nyerj. Ezért van az, hogy a gyakorlásod vége után vagy az óra után olyan mentális állapotot nyersz, ami az egész ászana szekvencia eredménye, nem csak egy ászanáé. Megtapasztalod az egyensúlyt és a finomságot, a csendességet. Ez egyfajta transzperszonális vagy személytelen állapot, amit megtapasztalsz. Békét, egyensúlyt, csendességet, szüzességet, tisztaságot, finomságot és transzcendenciát.

Általában a kasztról, osztályról, nemről, státuszról, testtípusról stb. ismernek Téged, de az óra után nem ragadsz le ezeknél az attribútumoknál. A transzcendens állapot azt jelenti, hogy áthaladsz és túljutsz a korlátaidon, melyeket az osztály, a kaszt, a neveltetés, a nem, a státusz vagy a testtípus határoz meg. Túljutsz a szociális személyiségeden, közelebb kerülsz a lényeges állapotodhoz, ez a transzcendencia. Ez pedig a abból következik, hogy az ászanákat szekvenciában és tekervényességgel végzed. Az óra után megtapasztalt állapotod az Iyengar jóga két fontos aspektusának keveréke: a tekervényességé és a szekvenciálásé.

A szekvenciálás nem csak az egyik ászana utáni következő ászanát vagy egyik ászana csoport utáni másik ászanát jelenti. Egészen pontosan az egyik ászana csak akkor követ egy másikat, ha az előbbit egy bizonyos módon végzed, meghatározott tekervényességgel. Csak akkor válik hatékonnyá. Nem csak „Szarvangászana Sirsászana” után.

Az időzítés

Az Iyengar jóga harmadik aspektusa az időzítés. Guruji rájött arra, hogy az időzítés aspektusa az, amivel véghez lehet vinni egy folyamatot. Az ászanában töltött hosszú idő nem csupán az illető akaratának kirakata, vagy amolyan potenciális büszkeség. Az időzítés aspektusa segít az ászanát felépíteni, fejleszteni és felszínre hozni. Az „időzítés” az anyagcsere (metabolizmus)periódusának is tekinthető. Ez a bevitel és a az eredmény közti idő. Az eredmény a bevitel után várható el.

Ez a három aspektus más rendszerben ismeretlen. A többi rendszerben Szarvangászana pár másodpercig tart, Sirsászana is pár másodpercig tart. Ha az ászanákat némi pszicho-mentális hatásért is végezzük, nem várhatod el, hogy ez a hatás 1-2 vagy akár 10 másodperc alatt bekövetkezzen.

Rendszerünk időzítés aspektusának egyfajta áramlást kell létrehoznia, ami sajátos abban a bizonyos ászanában. Ez nagyon fontos a tudat fejlődéséhez vagy az elme állapotának megváltoztatásához.

Az időzítés nem a stopper óra szerint értendő, hány percig, hányszor tízpercig vagy hányszor fél óráig. Nem szabad, hogy a stopper óránk rabszolgájává váljunk. Aztán azon tűnődsz, mi az időzítés?! Ez az ászanában eltöltött metabolikus idő. Az időzítés az az időtartam, amiben a pózt metabolikusan végzed, a sejt szintjén az összes belső interakcióval. Ha például a székes Viparita Dandászanában vagy az órád szerint fél órán keresztül, nem jelenti azt, hogy fél órán keresztül végezted. Lehet, hogy még öt vagy tíz percig sem voltál benne hatékonyan. Lehet, hogy az elmédben leépülés történt vagy dezintegráció fizikai vagy fiziológiai hatástalansággal. A metabolizmus és nem az óra méri az időt. Ezért kiabál a tanárod minden pillanatban a tudatosságodért, a figyelmedért, hogy alaposan megfigyeld a pozíció technikai tekervényességét.

Ez a három aspektus olyannyira integrált, hogy önmagukban egyedül nem működnek. A rendszer negyedik csodája a három aspektus integrációja. Ezért az ászanák hozzájárulhatnak ahhoz, hogy messzire jussunk az adhyátma ösvényén, csupán azért, mert ez a három aspektus integrált módon működik. Ez Guruji hatalmas „tudományosítása”.

Nem túlzás, ha azt mondom, hogy az ászanák adhyátmikusak. Letesztelheted és megtapasztalhatod ezt a kijelentést, sőt, még vitatkozhatsz is vele pedáns formába öltve és bizonyítva a végkövetkeztetést. Még egy laikus is megértheti, hogy az ászanák igazán adhyátmikus gyakorlások. Még akkor is, ha azt hiszed, hogy nem vagy elég fit ahoz, hogy megtapasztald az ászanák adhyátmikusságát, mégis meg lehetsz győzve arról, hogy az ászanák adhyátmikusak.

Rendszerünk fénypontja a tekervényesség, a szekvenciálás, az időzítés és legfőképp a három összeolvasztása. Tanítványokként a mi felelősségünk, hogy megértsük a rendszer tudományosítását. Ismernünk kell a gyakorlásunk elméletét. Csak akkor tudjuk átörökíteni. Egyébként mindannyian jelentéktelenek vagyunk, Guruji képesítés nélküli tanítványai, akik képtelenek véghezvinni az üzenetét. Arra is rá kell jönnünk, hogy számtalan dolog előtt még fátyol lebeg, de elegendő ismeretünk van ahhoz, hogy előre haladjunk.

Forrás: Prashant Iyengar: Yoga and the New Millennium, Poona, India 2001.
Fordította: Répássy Erika, okleveles Iyengar jóga oktató